A kötet egészét átfogó versforma (a szonettből alkotott három-három-négy sorokból álló, „kötetlen fordított TtENoSZ”) teret szolgáltat Lehoczki számára, hogy a társadalom mezsgyéjéről bírálja korunkat. A kötet több verse keserű végkicsengésű tanulságokkal zárul, és utal Lehoczki kívülállóságára is, a Kreatív Költészet Tanszék alatt lakó költő idegenségére, aki autszájder volta ellenére is képes valóra váltani a zavaros, hazafias álmot. Lehoczki egyszerre kívülálló és része a magyarságnak és a világnak, aki az asztalához telepedett bárdokkal énekli a dalt, „az örököt, egyszerre walesit, egyszerre magyart." A hangoskönyv ingyenes. Kiegészítés a Szerzőtől: "A vers 2004-ből származik, fél évet töltöttem Walesben, a Glamorgan egyetemen, s a szállásom annak az épületnek a földszintjén (pincét használok, mert a lejtős udvar egyik oldalon az ablak magasságában húzódott, ráadásul a vers hangulatához is jobban illik, ahhoz a bizonyos outsider ragyogáshoz), ahol közvetlen fölöttem működött az a bizonyos tanszék."