A műfaji szempontból akár 18 fejezetből álló regényként, akár 18 novellából álló novellafüzérként meghatározható műben Esti Kornél nemcsak Kosztolányi személyiségének kalandvágyó, megalkuvó, akaratgyenge alteregójaként, de a boldog gyermekkort, a lelkes serdülőkort és a sikerembert felidéző alakmásaként jelenik meg a történetben. "Testvérem és ellentétem", ahogy maga Kosztolányi fogalmaz. A kalandok során nemcsak a sokszor bizarr helyzetekbe keveredő hős élményeiről, tapasztalatairól és önmegvalósításáról olvashatunk, de a mű utolsó, 18. fejezetével a történet egészének metaforikus üzenetét is megismerhetjük: az élet nem más, mint egy kalandos utazás.