Ladik Katalin 9 minden helyen című versében azt írja: "Nincs hová menni./ Nincs hová visszatérni". A magyar hangköltészet legkiemelkedőbb alakjának e két verseskötetében felismerhetjük a valóság sokoldalú megélésének és feldolgozásának költeményekbe foglalt kifejezését. Jegyesség című kötetében a művésznő még jobban alámerül a Múltnak Kútjába és tovább boncolgatja a mitológiai hagyományokat. A Kiűzetés és Jegyesség a világból kiűzetett ember egzisztenciális erőfeszítéseinek boncolgatása köré épülnek, valamint a hely és az otthon elvesztésének gondolatát fürkészik.